Grecsó KrisztiánMellettem elférsz
Színlap
Az utóbbi évek egyik legnagyobb könyvsikere túl van a nyolcadik kiadáson. A belőle készült színdarabot a bécsi ősbemutató után a Rózsavölgyi Szalon színpadán láthatják Magyarországon elsőként.
A regény 2012-ben az év legjobb könyve lett, elnyerte az Aegon Művészeti Díjat.
„A hivatali féligazságok is ilyenek, mint apám féligazságai, és a hatásuk is ugyanaz: azt a téves illúziót keltik, mintha a környezetem jobban ismerne engem, mint én magam. Bűntudatot keltenek bennem, azt sugallják, hogy keveset tudok magamról. Én tényleg nem sokat tudok.... Tisztába akarok jönni magammal.... Nem a sérelmeimet akarom kibeszélni, nem apámnak akarok megbocsátani, hanem ismerni akarom az állományt, mindent, ami a rendelkezésemre áll: a szokásokat, a múltat, a lefutott köröket."
E meglepő kijelentés hátterében az a felismerés áll, hogy e három nemzedéket bemutató mű szereplői és főhőse hisznek az öröklődésben. Tudják, nem csak géneket, hanem sorsokat is örökölnek. A harmincas éveinek közepén járó, Budapesten élő főhőst egy fájdalmas szakítás, a nagymama megtalált naplója és egy, a családi legendáriumot megkérdőjelező levél indítja el az identitáskeresés útján. A jelen elől fordul múltja, a családi múlt felé, talán hogy jobban megértse önmagát, biztosabban ítéljen saját sorsában, s hogy valamiféle magyarázatot találjon arra, miért alakul így az élete. Ennek az önmagát kereső, figyelő, értelmező fiatal férfinak az élete és története azzal párhuzamosan bomlik ki, ahogyan szép lassan hozzáfér a család sokszor titkos, valódi történetéhez. A beilleszkedés egyfajta kudarca a család három generációjának története. A kulturális, családi meghatározottságok, konvenciók és tradíciók, származás és elszármazás nem hagyják szabadulni a szereplőket. A múlt utáni kutatás felidézi a főhős gyerekkorának világát, a telepet, ahonnan neki sikerült kitörnie - sok elődjének viszont nem. A megismert sorsokban felfedezi az öröklött mintákat, s azokat a gödröket, amelyekbe minden családtag egyszer belelép – ő maga is. Mire teljessé válik a családi múlt tablója, s az áthagyományozott féligazságokról-hazugságokról is lehull a lepel, jelen és múlt egyszer csak összeér: a telepi család története egyetlen pillanatban sűrűsödik.
Múlt és jelen. A jövő kérdéses, ám sejthető. Identitás és tolerancia. A megtalált identitás segít a személyiség újjáépülésében. A tolerancia pedig nélkülözhetetlen ahhoz, hogy elfogadjuk, vállaljuk, és elbírjuk azt a biológiai és szociokulturális örökséget, mely majd a jövőnket is meghatározza.
- Idős JusztikaPogány Judit
- Idős Zách ÉvaPogány Judit
- Klári anyukájaPogány Judit
- HelgaSipos Vera
- KláriSipos Vera
- A fiatal Zách ÉvaSztarenki Dóra
- A fiatal JusztikaSztarenki Dóra
- A kurvaSztarenki Dóra
- DávidŐze Áron
- A fiatal DomosŐze Áron
- Fiatal MártonŐze Áron
- BenedekOzsgyáni Mihály
- SadiSütő AndrásSzatmári Attila
- Kálmán PéterSütő AndrásSzatmári Attila
- KisfőnökSütő AndrásSzatmári Attila
- Helga (a bemutatón)Gubik Ági
- Klári (a bemutatón)Gubik Ági
- jelmeztervezőKovács Yvette Alida
- dramaturgGecsényi Györgyi
- szövegkönyvGrecsó Krisztián
- fotóeffektDicső Dániel
- videóeffektDicső Dániel
- rendezőLéner András
Sadi (2020. 09. 01-én): Szatmári Attila Kálmán Péter (2020. 09. 01-én): Szatmári Attila Kisfőnök (2020. 09. 01-én): Szatmári Attila